Alig keveredtünk ki a húsvéti hosszú hétvégéből, és máris megint készen áll az ország egy kiadós semmittevésre, hiszen április 25-én Olaszországban a náci-fasizmus alól történt 1945-ös felszabadulást ünneplik. Ne lepődjetek meg, ha a boltok bezárt ajtajairól pattantok le, és ha mindenhol nemzeti zászló lobog. A német és fasiszta elnyomás persze nem egy nap alatt ért véget, azonban 1945-ben ezen a napon kezdték meg a náci Németország, és a fasiszta Salói Köztársaság csapatai a visszavonulást Torinóból és Milánóból. A visszavonulás előzménye, hogy a lakosok fellázadtak, és a partizánok jól kidolgozott terv alapján szerezték vissza a városokat. Így van az, hogy a II. világháború végét az olaszok április 25-én ünneplik ugyan, de az ezután is tartott még egy darabig, igaz már csak május elejéig.
Több tízezer olasz partizán harcolt 1945. elejétő a náci német és a fasiszta olasz elnyomás ellen Észak-Olaszországban,és kifejezetten jól szervezett katonai szervezetet alkottak.
Partizánok Velence felszabadításakor
Az elnyomó seregek katonáinak nagy része 1945. márciusában a Pó-síkságtól délre állomásozott és próbáltak ellenállni az angol-amerikai csapatok végső, a kezdetektől fogva meglehetősen sikeres offenzívájának.
Április 10-én a komunista párt kiadta a parancsot a helyi szervezeteinek, hogy indítsák be a végső támadást, majd április 16-án CLNAI ( partizánmozgalmakat, antifasiszta szervezeteket és ellenállókat tömörítá Felszabadítási Bizottság) hasonló instrukciókat adott ki egy általános felkelésre. Ennek következtében a partizánok megkezdték a támadásokat a városokban. Bolognát például április 19-én kezdték el bevenni a partizánok, majd a szövetségesek segítségével április 21-én felszabadították.
Áprils 24-én a szövetségesek átlépték a Pó folyót, és április 25-én a német és fasiszta katonák elkezdtek visszahúzódni Milánóból és Torinóból. Milánóban általános sztrájkot hirdettek, a rádióban Sandro Pertini partizán, későbbi köztársasági elnök kihirdette, hogy Milánó immár szabad. Az olasz városok május 1-jével bezárólag gyakorlatilag mind felszabadultak.
Benito Mussolini április 25-én este szökésnek eredt, elhagyta Milánót, hogy Como felé vegye az irányt, de két nappal később elfogták a partizánok és április 28-án kivégezték, majd Milánóba szállították és a Piazza Loretón napokig fejjel lefelé lógatták, hogy mindenkinek legyen elég ideje megbizonyosodni arról, hogy tényleg vége.
Mára április 25-ével teljesen összeforrt a Bella Ciao! Az a dal, amit a partizánoknak tulajdontanak ugyan, de ez csak legedna, viszont nem lehet kirtani a fülünkből:
